Ím, itt az elválás órája A hívőnek itt nincs hazája. Testvérek, most ti elváltok tőlünk, Nincs maradásunk, hont keresünk. Csak menjetek el békességgel, Kisérjen az Úr nagy kegyelmével!
Bár kezet szorítunk s menni kell, Nem sírunk, nem válunk végleg el. A belső egyesség, az megmarad, Míg végre meglátjuk az Úrat. Nem is kell azért rettegnetek, Isten áldjon, legyen tiveletek!
Miért sírjunk, búsak miért legyünk, Követjük Jézust, Vele megyünk. Bár mondjuk, hogy egymástól elválunk, Egy a hitünk, egy úton járunk. S ha rajta végig megmaradunk, Isten előtt egykor találkozunk.