Jer, temessük el a testet, S ne kételkedjünk afelett, Hogy az ítéletnek napján Fel ne támadna igazán!
Föld és a földből való ő, Földdé viszontag leend ő. De földből ismét feltámad, Midőn hallja Urunk szavát.
Lelke csendességben nyugszik, Teste a földben aluszik. Honnan ítélet napjára Feltámad nagy vigasságra.
Itt volt ő nagy félelemben, De ott lészen csendességben. Örökkévaló örömben, Mondhatatlan dicsőségben.
Jer, hagyjuk őt itt aludni, Krisztus Jézusban nyugodni. És mi szüntelen vigyázzunk, Mert nékünk is meg kell halnunk.