A mezők lilioma, Oly ékesen diszlik! Nincs neki semmi gondja, Fájdalmak nem gyötrik. Tudod-e ki alkotta, És így fel ki ruházta, /:Gyönyörködtetően.:/
A jó Isten alkotta Diszítni a földet. Hogy így felbátorítsa Az emberi szívet. Hogy hittel feltekintsünk, Soha el ne csüggedjünk, /:Bízva az Atyába.:/
Ne csüggedj hát el szívem, Vesd az Úrra gondod. Ővele van kegyelem, Hisz te azt jól tudod. Ki a rózsát szereti, Az gondomat viseli. /:Dicsérjed Őt lelkem!:/