Mester, a bősz vihar dühöng, Hullám fölé hullám kél. Sűrű a felhő, sötét az ég, Nincs oltalom, nincs segély. Nem bánod, ha elveszünk is, Hogy alhatol mélyen? Minden percben rettegtet a halál, A háborgó örvényen.
Refren
A szél és habok engednek nekem, /:Csend legyen.:/ A tenger vize kárt nem teszen, Sem démon, ember, vagy akármi legyen. Nem merülhet el a hajó, ha benn Az ég föld, tenger Mestere pihen. Szeliden engednek mind nekem, Csend, csend legyen.
Mester, a bú és a bánat Gyötrelmével földre hajt. Zajgó szívem kínjai mélyek, Ó kérlek, szüntesd a bajt. A bú és aggály zápora Dühöng lelkem felett, És elveszek, elveszek jó Mester, Siess, védj meg engemet.
Refren
A szél és habok engednek nekem, /:Csend legyen.:/ A tenger vize kárt nem teszen, Sem démon, ember, vagy akármi legyen. Nem merülhet el a hajó, ha benn Az ég föld, tenger Mestere pihen. Szeliden engednek mind nekem, Csend, csend legyen.
Mester, elmúlt a rémület, Az elemek pihennek. Napfény ragyog csendes tó tükrén, Békéje van keblemnek. Várlak,ó áldott Megváltó, Ne hagyj el egyedül. Vigan érek igy a kivánt révbe, Hol az üdv rám felderül.
Refren
A szél és habok engednek nekem, /:Csend legyen.:/ A tenger vize kárt nem teszen, Sem démon, ember, vagy akármi legyen. Nem merülhet el a hajó, ha benn Az ég föld, tenger Mestere pihen. Szeliden engednek mind nekem, Csend, csend legyen.