Ki csak Istenre dolgát hagyja, És benne remél mindenkor, Azt Ő csodaképpen megtartja Minden szomorú ínségkor. Ki magát bízza Istenre, Nem épít az a fövényre.
Mit használnak nehéz gondjaink, Mit használ nekünk a jajszónk? Minden reggel fohászkodásink, Ha rosszul megy is a dolgunk. Csak nagyítjuk bánatunkkal, Keresztünket sírásunkkal.
Ó legyünk kissé csendességben, S magunkban megelégedjünk. Várjuk Őtőle békességben, Azt, amit rendelt felőlünk. Isten, kitől választattunk Tudja, mi hijjával vagyunk.
Tebenned bízom én Istenem, Kérlek, ne hagyj el engemet! Kegyelmes szemmel nézd inségem, Te tudod jól szükségemet. Noha súlyos gyakran sorsom, Reményem mégis Krisztusom.