A bánat éje nem örök, az örömhajnal ránk köszönt, mert Isten igaz szándéka a dicső menny ajándéka.
Most öröm száll a szívünkbe, az üdvösségnek öröme; A szív tovább nem szomjazik, csak Istenben gyönyörködik.
Ó! könnyesszemű vándortárs, az Isten dolga mily csodás: A bú örömre változik és minden sebed eltűnik.
Már nem emészt a félelem és nem kínoz a gyötrelem; Mert nem lesz könny, sem sóhajtás, csak örök örömujjongás.
Csak emeld fel a szemedet, a hajnalcsillag közeleg; Ó! nyisd meg szíved ajtaját és fogadd be szent sugarát!
Ó! légy áldott, szép hajnalpír, hisz véled jön az örömhír, már nem látunk több éjszakát, mert örök nappal virrad ránk!