Reggel van újra, világos nappal! A sok madár, lám, kórusba gyűl. Mi is megállunk, s szól hálánk hangja, öröm cseng benne szüntelenül.
Ilyen volt biztos, Édenben, reggel nem volt ott álmos egy madár sem! Most is, míg hangunk örömmel száll fel, zsong a természet és ünnepel.
Istené minden, Övé a reggel, Övé az Éden, gyönyörűség! De azt művelte legeslegszebben, hogy mi itt áldjuk, s hallja az ég!