Mily szép, ha együtt áldják az Istent hívei, /:És egymás terhét hordják, mint egy test tagjai!:/
Mint dús eső az égből a szomjas földekre, /:Úgy hull az áldás fentről a testvérszívekbe.:/
A fenséges hon fénylik, szebb, mint mit szív remél, /:De mind, ki oda vágyik, itt már testvérként él.:/
Mily szép, hogy szent egységben élünk majd ott, ahol /:Csak egyetlen nyáj lészen, és egyetlen Pásztor.:/