Életvíznek vágya ébreszt, Mennyországba vágyom én! Itt, a mélyben érzem én ezt: bár lennék a menny ölén! Életfája irányából szellő illatot hozott, és üdvöm gondolatától azóta nem nyughatok!
Csillagok szép ösvényére lépek bátran, sietve. Hív a mennynek békessége, hív Jézus ígérete. Álmodom, hogy karját nyújtja, s hogy az álmom valóság: Emel, emel a magasba. Már-már itt a mennyország!
Világosság kapuján át betekint bágyadt szemem. Utamnak a fáradalmát egyből el is feledem. Visszanézek, és nem látom gyarló múltam emlékét. Mikor teljesül ez álom? Mennyit kell itt várnunk még?