Fennkölt cél lelkesít, jó Mesterem: lábnyomod életem útja legyen! Önfeledt gyermekként járjam a nyomdokod, tudván, hogy erre kért a végső szód.
Ha olykor lankadnék, szemem keres. Hívlak, hogy fogd kezem, biztass, vezess! Mint gyermek bízom én megértő lelkedben. Fellobban új remény, tudom s hiszem!
Volna bár gyöngyökkel telve utam, kincsem és életem csak Benned van. Várom, hogy láthassam, amikor véget ér csodálatos utam, hol a szent cél.
Addig is fogd kezem, és bátoríts. Így mi meggátolna, oly erő nincs. Mint gyermek, úgy hiszem, hogy hazajuthatok, Kezedről érezem, hogy bízhatok!