Míg dúl a vihar

Míg dúl a vihar, mi hamar lankadunk, de egyre csak küzdünk, mert vár otthonunk. Nem lankad bizalmunk, a hit lángja ég. Nincs messze az óra, s hajónk révbe ér!

Az éj sötétjében, bősz hullámokon, a villámok közt, át a zord viharon, kis hithajónk bátran halad cél felé. A győzelem biztos, hogy a Krisztusé!

A ha vége az útnak, s itt lesz már a part, az Új földön lelhet a szív nyugalmat. A menny fogad minket, ez megvigasztal, és zeng újra hálánk, s többé el nem hal!