Mily fenséges a kegyelem, hogy részem üdvösség! Ily elveszett érdemtelent hogy szerethet az ég!
Megmentett Krisztus irgalma, az üdvöm útja kész! Mit várhatnék, mit kérhetnék? Ez üdv már el nem vész.
Egy méltóbb életet ígért, és benne hallom már: A szeretet új énekét, egy jobb hon himnuszát!
Ha árként jő a kísértés és támad kinn és benn, nem hajlok rá, van erőm már, mert bő a kegyelem!
Ha egykor hálaének zeng a vágyott mennyekben, az mindenkor csak rólad szól: Mérhetlen kegyelem!