Oly nagy vagy, Isten, trónodon, a magas mennyekben, mint szereteted. S jó tudnom, hisz ez a reményem.
A színed előtt, nagy Isten, ím nyugtot találok, Mert viharokban is, itt lenn, csak kegyelmet látok!
A hitetlen, mint vak szemlél, nem látja, ott vagy fenn. De kiben józan ész s hit él, az áld itt szüntelen.
Én Istent sosem ítélem, mert végül Ő ítél. A tervét föl nem érhetem, és elmémbe sem fér.
Jó látnom, miként teljesül, mit régen prófétált: Mint készít nékünk örökül egy csodaszép hazát!